A reneszánsz és a barokk kompozíció időtényezői

Az előző bejegyzésünkben Itt olvashatod! megbeszéltük a  Barokk kompozíció  fő ismertetőjegyeit. Ebben a bejegyzésben további ismereteket szerezhetünk a Reneszánsz és a Barokk kompozícióról

Továbbra is a reneszánsz és a barokk kompozícióval foglalkozunk, de most már kicsit tovább megyünk, és újabb jellemzőiket hasonlítjuk össze.

Ebben a bejegyzésben az időtényezővel  fogunk közelebbről megismerkedni.

 

Raffaello Santi – Az Athéni iskola

 

A korábban már tárgyalt stabilitás kérdése a reneszánszban nem csak a kompozíciós irányokból adódott. A reneszánsz művészek ugyanis a képeken érzékelhető időtényezőt is relatív hosszú időre nyújtották ki. Ez alatt konkrétan azt értjük, hogy a képeken ábrázolt jelenetek nem egy pillanatot, másodpercet mutatnak be, hanem az időnek, egy a pillanatnál sokkal hosszabb tartamát.

Az alábbi bejegyzésben ezt próbálom világossá tenni.

Példának okáért az magától értetődik, hogy a keresztre feszítést bemutató jelenetek, egy hosszabb időtartamot mutatnak be. Esetleg több különálló, de egymáshoz kapcsolódó, időben egyszerre történő eseményt próbálnak érzékeltetni.

De, pl. a Madonna képekkel már más a helyzet.

Ha megnézzük a baloldali képet, Domenico Ghirlandio – Mária gyermekével c. festményét, akkor egyből feltűnik a kép időtlensége. Az anya a gyermekével egy meghitt pillanatban vannak itt ábrázolva, és ez a pillanat, mintha a végtelenbe nyúlna.

Ugyanakkor, ezen a képen szimbolikusan sokkal több van ennél a hétköznapi történetnél.

A kis Jézus anyjára támaszkodik bal kezével, (stabilitás) ugyanakkor a jobb keze, mintha az intő mozdulat gesztusát mutatná, és nem az anyjára néz, hanem valahová a távolba réved a tekintete. Olyan érzést kelt, mintha a gyermeki test dacára már magában hordozná mindazt a tudást és bölcsességet, melyet majd felnőttként fog reprezentálni a világnak.

Máriát pedig amint lenéz gyermekére, mintha valami szomorúság lengné körül, mintha megcsapná a baljós jövő előszele, melyben gyermekének annyi borzalmat kell majd kiállnia a passió, és a keresztre feszítés által.

Miközben a képen az idő szinte állni látszik, ugyanakkor mindkét figura a jövőbe tekint, ezzel pedig kinyújtják a kép időtényezőjét.

Ez a “hosszú idő” a reneszánsz egyik jellemzője volt, ami szintén gyakori e korszak alkotásain.

A fenti képen Michelangelo Dávid szobrát láthatjuk. Dávid stabilan a jobb lábára támaszkodva áll, laza, várakozó testtartásban. Talán éppen Góliát szidalmait hallgatja végtelen nyugalmával, és közben erőt gyűjt a végső összecsapáshoz. Ha megnézzük az arckifejezését, akkor csak valami nyugodt, szenvtelenséget látunk rajta. Ez szintén az elnyújtott pillanatra utal. A szobor pózából, és az arckifejezésről semmi sem utal arra, hogy a következő pillanatban valami történni fog.

Giovanni Bernini – Dávid

A barokk mester, Giovanni Bernini Dávid szobrán már teljesen más a helyzet. Itt az idő egyetlen nagyon rövid pillanata jelenik meg. Már a szobor arckifejezésén is észlelhetjük a koncentrált erőfeszítést. Bernini azt a pillanatot kapta el, amikor Dávid meglendíti a parittyáját, hogy a következő pillanatban kirepüljön belőle a Góliát végzetét jelentő halálos kő.

Bernini szobrán persze a testtartás is a barokkra jellemző. Itt már nem azt az egyenes, függőleges testtartást láthatjuk, mint Michelangelo Dávidján. Itt a barokk drámaisága megjelenik nem csak a szobor arckifejezésén, de a testtartásban is. Itt a barokk festményeken bemutatott szögek helyett, ívekkel találkozunk. Ez főleg a műfajból adódik, lévén, hogy itt nem festményről van szó, hanem szoborról. De ezeknek az íveknek ugyanaz a funkciója, mint a festményeknél az átlóknak és a szögeknek. Fokozzák a jelenet drámaiságát.

Ugyanez a helyzet az időtényezővel is. Míg a Reneszánsz elnyújtja az időt, ezzel is a stabilitást keresve, addig a barokk a pillanat tört részére redukálja az alkotáson érzékelhető időtényezőt. Ez pedig a drámai érzet fokozására szolgál.

 

Azt hiszem ebben a bejegyzésből is igen érdekes következtetésekre juthatunk. Hiszen megismerkedtünk az idő ábrázolásával a festményeken.

Amint láthatjuk a reneszánsz és a barokk ebben is különböztek egymástól. Az idő tekintetében is teljesen más álláspontot képviseltek.

De ha közelebbről megvizsgáljuk őket, akkor egyértelművé válik, hogy mindkét műfaj tudatosan bánt az idő érzékeltetésével, és a saját elveinek megfelelően kompozíciós eszközként használta az idő megjelenítését is.

Az Emberábrázolás 2. Online Festőtanfolyamon kiemelten fogunk foglalkozni a művészi kompozíció létrehozásának módjaival. Természetesen gyönyörű enteriőrbe helyezett emberalakokat is fogunk festeni ezen a tanfolyamon.

Itt az ingyen letölthető ajándék e-könyv!

Kompozíció

A művészet hagyományos értékrendje

A könyvből megismerheted a hagyományos művészi kompozíció kialakulásának történetét. Ezen kívül a klasszikus művészeti értékrendről is olvashatsz.

Töltsd le a könyvet, és 3 perc múlva már olvashatod is!

1 óra múlva pedig sokkal többet fogsz tudni a kompozícióról mint most4